Várakozás-Чекање – Елвира Петреканић

 

 

 VÁRAKOZÁS

 

Ebédkor  még  egy  teritékkel

Több  kerül  az  asztalra.

Kopogva  az  ajtódon

Járunk  be  még  a  szobádba.

A  szobapapucsod  is  álmosan  tátong.

Csak  fotókon  es  a  facebookon  látunk.

Torokszoritó  még

A  búcsú  emléke

S  egyre  nehezebb  a  lelkem  töle.

 

De  már  be-be  villan  a  nap

Amikor  cik-cakkos,  hosszú  úton

Egy  rövid  időre

Végre  ismét  haza  jutsz.

Haza,  ahol  egyszerűen

Mindig  is  létezel.

Benne  a  ház  alapjában,

A  falakban,

Minden  kedves  zeg-zugban.

Haza,  amit  soha  többé  nem  lelsz  meg,

De  ami  után  mindig  is  áhitozol.

 

Чекање

 

Код ручка

Још се ставља

тањир више.

Куца се на твоја врата

прије него што се уђе.

Собне папуче ти

лењо зевају,

виђамо те само

на фоткама и фејсбуку.

успомена растанка

још грло стеже,

па временом и души

све теже.

 

Али засветле тренуци

Радосног повратка.

На кратко време опет кућа,

у чему си ти заправо

у темељу, у зидовима,

свим драгим местима.

Дом, који с нама стари

и  исту је више нећеш наћи …..

А за њом ћеш увек чезнути.

Leave a Reply

You can use these HTML tags

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>