ÁLOMKABÁT….  

Langyos  őszi  estéken

Mikor  a  félhomály

Már  hamar  leszáll,

A  könyv  is  kezemben

Elnehezedik  már.

Magamra  öltöm

A  sötétség  puha,

Könnyű  kabátját,

Feltárom  álmaim

Tárának  kapuját,

S  egy  buzgó  tücsök

Cirpelésének  hangjára,

Áttáncolok a  fantázia,

Boldogabb  világába.

Reggel  még

Mosolyogva  ébredek

Visszaidézve  egy-egy

Kedves  részletet…..

Akkor  valaki,  kintről

Nyomja  a  féket,

Egy  másik  kocsiból

hangos  zene  bebéget…..

Telyesen  felébredek!

Hát  igen!  – Én  most

És  itt  élek! –

КАПУТ СНОВА

 У млаким јесењим вечерима,

када се мрак већ брзо спушта,

књига у руци ми отежала

и облачим неки, лаки капут од снова.

Отварам спремиште маштања

и уз монотоно оглашавање вредног цврчка

одјездим у царство чудеса…

Ујутро се будим

с осмехом на лицу.

Лепе детаље евоцирајући…

Онда одједном,

чује се споља

ужасног кочења шкрипа !

Из других кола урличе музика…

Потпуно се расаним…

Па да

ја то овде, и сада живим !