Múltszázadbeli 44-esek-Ми 44. рођени – Елвира Петреканић

 

 

MÚLTSZÁZADBELI  NEGYVENNÉGYESEK…   

 

Mi,  múltszázadbeli  negyvennégyesek,

Mezitlábasan, szipogó  orral,   szalmahajjal,

Nagy  karéj  zsíroskenyérrel  kezünkben

Indultunk  libapásztorkodni,

Aratás  után  a  tarlón  szedegetni,

Békalencsét  lehalászni,

A  kacsáknak  csalánt,

A  selyemhernyóknak

Eperlevelet  tépegetni.

Mi,  tulajdonképpen  munkában    nőttünk  fel

Amit  játéknak  hittünk.

Nem  pátyolgattak  bennünket

Hogy  minden  rossztól  megvédjenek.

Ez  mellett,  amíg  nőttünk,  mindent  elhittünk

A  magabiztos  felnőtteknek.Többek  között,

Elhittük  a „ testvériség- egységet”

Még  ha  sokunknak  nem  is  volt

Világos, valójában  mit  is  jelent.

“Vigyáztunk  rá,   mint a  szemünk  fényére”

Habár  nemigen   tudtuk,  hogy  mire.

Nekünk,  negyvennégyeseknek

A  büszkeségtől  dagadt  a  mellünk

Szép,    Hazánk  miatt.

Leghátsóbb  gondolatunkban  sem  volt,

Hogy  elveszitjük  egyszer – ahogy  ezt  is  tanitották –

A „ testvériség-  egység”  miatt.

Nekünk,  múltszázadbeli  negyvennégyeseknek

Nagy  zavarodottságunk  után

Mára  már,  a  könnyek  helyett

Arcunkról  a  ráncok,  s  fejünkröl

Ősz  hajunk  csordogál  alá.

*

 

МИ,  ЧЕТРДЕСЕТ  ЧЕТВРТЕ  РОЂЕНИ

( превод  са  мађарског  на  икавицу – буњевачки)

 

Ми,  четрдесет  четврте,

Прошлог  вика  рођени,

Боси,  балави  и  расчупани

С  машћом  крува

у  руки, насмијани,  мусави

смо  кренили

у  чување  гусака,

посли  жетве

класје  жита  купили,

коприву  паткама,

свиленим  бубама

листове  од  дуда  чупали.

Ми  смо  одрасли  радећи,

А  мислили  смо  да  се  сиграмо.

Нас  нису  мазили,  пазили

И  од  витра  чували.

А  вамо  све  смо  повировали

Што  су  нас  учили!

Вировали  смо  И  у  “ братство-јединство”

И  ако  нисмо  били  цигурни

У  шта  вирујемо?

Чували  смо  га  ко

“зеницу  ока  свога”

а  нисмо  баш увик  знали,

Као  балавци,  шта  ми  то  чувамо?

Нама,  рођенима  четрдесет  четврте

Прошлог  вика,

Надимала  се  прса  од  поноса

Због  липоте  наше  Домовине.

А  ни  у  примисли  нам  није  било

Да  ћемо  је  изгубит,

          како  су  нас  И  то  учили 

баш  због  “братства-јединства”.

Нама,  рођенима  четрдесет  четрврте

Прошлог  вика,

Данас  су  само  остале

Боре  на  лицу  и  сида  коса

Које нам умисто  суза

Нуз  образе  пада.

Leave a Reply

You can use these HTML tags

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>