REMÉNYSUGÁR
Amίg a rosszindulatú sors
Vigyorogva játszik velünk,
Kétségbe esve
Fogjuk a kezünk,
S bukdácsolva
De tovább megyünk.
Mialatt Demoklész
Kardja alatt haladunk,
Szorosan
Egymásba kapaszkodunk.
Vékonyka reménysugár,
Még megadatott nekünk.
Feszít a csend,
Égnek a szemek:
Talán nem….. talán mégsem!
Pattanásig dobol a halánték…
Nem engedem,
Nem engedem!
Az évekkel,
Erőnk is lassan elszáll,
S az élet vihara
Megráncigál.
De a vékony
kis reménysugár
nékünk még megadatott.
Leave a Reply