Szétgurult perceim-Расути минуту – Елвира Петреканић

1. SZÉTGURULT  PERCEIM…                 

Mindíg  lessz,  mint  másnak  is,

Valamilyen  holnap  előttem.

Ettől  sohasem  féltem.

De kívülröl  jött  események

Sodrába  kerültem.

Élethibáim

Megbosszulták  magukat,

S  a  perceim  szétgurultak…

Szedegetném  őket,

De  nem  lelem,

Így  hiányos  marad  életem.

Lehet,  hogy  hamar

Megöregedtem?

Szárnyszegett  lettem?

Csendes  egyhangúság

Lett  úrrá  felettem,

Pállott  a  levegő  is  körülöttem.

Frissitő  fuvallatra  vágyom,

Értelemre,

A  hátralévő  életemben.

Hogy  továbbra  is  higgyem,

Van  még  valamilyen

Holnap  előttem

1. РАСУТИ  МИНУТИ….

.

Знам,  да  ћу  као  и  сви  други

Пред  собом  увек  имати

Некакву  будућност.

Али  сам  и  нехотице

Упала  у  вир  догађаја,

Па  су  ми  се  грешке  осветиле,

И  расула  сам

Неке  своје  животне  минуте.

Скупила  би  их  радо

Да  их  нађем.

Зато  ми  је  живот

Постао  мањкав,  украден.

Да  ли  сам  брзо  остарила?

Можда  изломила  крила?

Савладала  ме  је  апатија,

Учмалост  устајалог  ваздуха…….

Жељна  сам  лахора,  разума,

Да  бих  и  даље  веровати  могла:

Има  још предамном

Будућност  некаква!