BAROMFIUDVAR FALUN ÉS VÁROSON
*
Egy baromfi udvarról, ha fúj a szél,
Nézzük a zörgő haraszt miket beszél.
Azt gondolnánk, nincs itt semmi hiba,
Megtalálható, tyúk, kacsa, liba.
Kívülről úgy látszik, nagy itt a rend,
Ám néha megtörik itt is a csend.
El sem fogjátok sokan ezt hinni,
Szinte le sem merem nektek írni.
Egy tyúk elkövetett egy nagy hibát,
Kioktatta a nála nagyobb libát.
Általában ez a tyúk nem nagy neszű,
Azt mondta a libának: “Te tyúk eszű!”
Azonban a liba sem hagyta magát,
Vissza szólt a tyúknak, néhány gá-gát.
Nem is volt ebben nagy hiba semmi,
Mint ahogy ilyenkor szokott lenni.
A libánál is megtörtént a nagy hiba,
Oda szólt a tyúknak: “Te buta liba!”
A kacsáknak e szörnyűség hallatára,
Mondhatom, hogy libabőrös lett a háta.
A cica, mint a majom, felfutott a fára,
Ennyi zűrzavar elég is lett volna mára.
Ám most is egy tyúk beszólt a kacsáknak,
Hangot adva egy köztudott igazságnak.
Megemlítette azt a közismert szokást,
Bár igaz, hogy a kacsák is tojnak tojást,
De tyúk tojás után nagyobb a kereslet,
Kacsa tojást a piacon, nem keresnek.
A meghitt csend most lármával vegyül
Szokás szerint, a baj nem jár egyedül.
Mindent leírni, ahhoz kevés egy regény,
A baromfiudvar, ám nem ingerszegény.
A kakas is beleszólt, mint kiváló elme,
A szemét domb, választott büszke fejedelme.
Fennen hangoztatta, hogy lám-lám,
Fontos mindenütt a jó reklám.
Jegyezd meg mindörökre magadnak,
A tyúkok reklámra nagyon sokat adnak.
A kakas is a hajnalt mily jól reklámozza,
Szemeidre az álmot, vissza sose hozza.
A tyúk is mikor megtojik, a tojásról feláll,
Reklámot csinál, jó hangosan kotkodál.
Viszont a kacsa ha megtojik csak hallgat,
Hogy a tyúk tojást veszik, ez az oka annak.
Ám a baromfi udvart is fenyegeti veszély,
Történik itt is, sok más egyéb szeszély.
Kakas vagy pulykakakas, kit, hogy hívnak,
Az uralomért örökös ádáz harcot vívnak.
Betéved ide néha róka is, az nem kétséges,
Nagy a veszély, kivált, hogy ha farkas éhes.
Kicsi az esélye annak, az lenne a jó móka,
Ha betéved egy farkas, ki ravasz mint a róka.
Szerencse, olyan sas szeme van a kakasnak,
Hogy jó időben jelzi, közeledtét minden bajnak.
A házőrző kuvasz vág ehhez igen komoly arcot,
A rókával, mint egy oroszlán felveszi a harcot.
Általában ahogy szokott lenni, kimondjuk végre,
A nagy igazságot, hogy minden jó, ha jó a vége.
Ilyenkor általában ha a dolog nem sül el balul,
A baromfi udvar, úgy ahogy, némileg elcsitul.
Nézzük meg hát most, hogy mit rejt az avar,
Milyen is egy szokványos kertvárosi udvar.
Az avar arról nagy látványosan árulkodik,
Hogy itt kutya az udvarban, biztos lakik.
Tény, hogy nagy szégyen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya, nem a legdrágább fajta.
Ilyen szánalmas tulajra, nem szokás felnézni,
Valahogy azt a kis ember is nyomban megérzi.
Ha a fajkutya olyan drága, mint az ékszer,
Annak ám örülhet a tulaj, legalább kétszer.
Egyszer amikor megveszik méreg drágán,
Másodszor mikor ajándékba kerül a drágám.
Mondhatjuk, hogy még az is igaz sokszor,
Hogy mind ez történik, főleg családi okból.
Ugyanis ez a felmentő megoldás igen hálás,
Lehet, hogy még megmenthető vele a válás.
Leave a Reply