Adriai elégia-Јадранска елегија – Елвира Петреканић

1. ADRIAI ELÉGIA

A tengeren járok.

Rózsaszín s zöld kavicsokon hálok.

Ajkaimon a só kicsapódik,

szájamban füge

titkának íze feloldódik.

Öregedő csontjaimat

napsugárral melengetem.

Mediterrán város évszázados falai között

szívem egy sóhaját kiengedem.

Szemem egy ősi művész

remekművén legeltetem.

S a lemenő nap folyékony aranyán

lelkem a boldogságba küldöm.

1. ЈАДРАНСКА  ЕЛЕГИЈА

По  мору  ходим,

На  роза-зеленом  камењу  лежим.

На  уснама  ми  со  избија,

У  устима  смоква  своју

Тајну  открива.

Старе  кости  на  сунцу

Грејем.

Међу  зидинама

Столетног  градића

Срце  ми  радосни

Уздах  испушта.

Очи  ми  с  уживањем

Пасу  по  делима

Старих  неимара,

А  душу  у  рај  шаљем

Са  златном  реком

Залазећег  сунца.