BÁNAT HEGYEZI CERUZÁM
Nem járok feketén gyászba,
Szívemen hordom a sötét fátylat.
Nem üvöltöm világgá mit érzek,
Magamba zárva, belül sírok csendesen érted.
Vissza nézek, emlékezem,
S néha most is érzem miként fogod kezem.
Néztem ahogyan szél lengeti gyertya lángját,
A gyertyáét ami ezúttal teérted ég.
Táncot járt fényesen, s
Könnyeink fekete gyöngyként
Ragyogtak szemünkben.
Nincs az a könny ami lemosná bánatunk,
Nyoma ráncossá véste arcunk.
Bánat hegyezi ismét ceruzám,
Elmentél szótlan ,
s minket kínok között hagytál.
Lázasan vívtad utolsó harcod,
Miért pont most kellett alul maradnod?!
Lezárult egy korszaka életünknek,
Tovább kell lépnünk, de
Téged Moncsi sosem feledünk!!!
![](http://www.orfejsu.com/wp-content/plugins/advanced-wp-columns/images/1x1-pixel.png)
ТУГА МИ ШИЉИ ОЛОВКУ
Не носим црнину.
На души ми је црни вео.
Не вичем од бола,
У себи за тобом плачем.
Бежим у сећања
И просто осећам
Додир твојих руку.
Гледам, како на ветру
Лелуја пламен свеће
Која сада гори за тебе.
А сузе, попут црних бисера
За тобом падају.
Нема тих суза
Које би опрале тугу за тобом,
Само браздају трагом
Боре дубоке.
Туга ми оловку шиљи,
Отишла си без речи,
Мене оставила
У мукама и тузи.
У свим животним биткама
До сада си побеђивала…
Зашто си баш сада подлегла?
Завршило се једно поглавље
Мога живота…
Али ти, Моника,
У мени место заузимаш,
Заувек остајеш.
![](http://www.orfejsu.com/wp-content/plugins/advanced-wp-columns/images/1x1-pixel.png)
Leave a Reply